Településünk

Ete

Amit illik tudni a faluról

Ete hat utcás, 613 lelkes zsákfalu. Házainak száma 244, a lakott lakóházak zöme összkomfortos. Polgármesteri hivatal, kultúrotthon -könyvtárral, alsó tagozatos iskola, óvoda, posta, orvosi rendelő, ifjúsági ház(konditerem)  áll a lakosság szolgálatára.
Lakói zömében református vallású, dolgos, hagyománytisztelő emberek, akik az átlagosnál jobban és tovább őrizték , s  őrzik még ma is   őseik tradícióit.  Összetartó,  egymást segítő közösségként emlegetnek bennünket a szomszédos települések . Erre egészen biztosan rá is szolgáltunk az elmúlt időben, és reméljük, hogy napjaink kicsit "kaotikus, modern, sőt mondhatni virtuális "  világában újra kapaszkodónk lehet a hagyományokhoz való ragaszkodás. Ezt a célt szolgálja a Borbaráti körünk tevékenysége is. 

 Mi ezen az oldalon elsősorban az etei embereket,  életüket, azon belül is  a szőlő-és bortermelést szeretnénk középpontba állítani, és olyan helyekről idézni, amik kevésbé, vagy egyáltalán nem találhatók a világhálón.

''Ete a világ közepe!" - tartja az etei mondás.

A falu a magasból a szőlőheggyel
A falu a magasból a szőlőheggyel

"Az etei emberek ezt így is érzik, mivel őket ezer szál fűzi a faluhoz. Szeretik lakóhelyüket, ragaszkodnak annak szokásaihoz, ez abban is megnyilvánul, hogy bárhová kerüljenek, mindig büszkén vallják magukat Eteinek. Ha nem is a világ közepén, hanem Budapesttel egyvonalban, tőle keletre, a Közép-Dunántúli Régió legkisebb megyéjének, Komárom-Esztergom megye nyugati felének középtáján, a Bakonyalja, Vértesalja és a Kisalföld találkozásánál fekvő Kisbéri kistérség területén található.

A község a Bársonyos dombvidék határán, a Súr-Bakonyalja kistáj,  Igmánd-kisbéri medencéjének hullámos síkságán található. Legmagasabb tengerszint feletti magassága 198 méter.                 .            /Horváth Ilona:Ete község művelődéstörténete a kezdetektől napjainkig/

A falu  és térsége állóvizekben szegény, sekély vizű folyókkal tagolt, de  jó termőtalajjal bír, így a község kedvező természeti adottságai jó feltételeket biztosítanak a földműveléshez, szőlőtermesztéshez és állattenyésztéshez, mely már évszázadok óta a lakosság megélhetésének záloga. Feltehetően az volt már az újra alapítás előtti időkben is , de 370   éve bizonyosan. Ennek reményében telepedett meg itt annak idején 1648-ban, egy teljes református  közösség, és kaptak Zichy István gróftól letelepedési engedélyt, eképpen: 

"Mi Zichy István Császár és Coronás király Urunk eő Felesége Győri és hozzá tartozandó végh Házzinak vice Garlis kapitánya: Adom tuttára az kinek illik, Hogy az én Jószágomra úgy mint Ethe nevű Pusztára engettem szálloni Kaszap Jánost, három Esztendeig való szabadságot engedvén mind azoknak, kik Kaszap János mellé szállanak azon megnevezett Pusztán való épületekre, úgy hogy az idő alatt semminemű adózással ne tartozzanak, de azt hozzá tévén, ha Kaszap János azon meg nevezett Falu épülését félben hagyná és véle lévőkkel a szabadság ki telvén el szöknék, én az idő alatt való káromat és szokott jövedelmemet, melly esztendőnként a Pusztámról jőne, meg vehessem, ígérek e mellett mi Pártunkról valók ellen minden oltalmat, melynek bizonyságára adtam ez Pöcsétes Levelemet. Győrött 6. Máj 1648 Zichy" István m. p.

Az eteiek elsődleges jövedelemforrása egészen az ezredfordulóig a szarvasmarha- és sertéstenyésztés, a kenyérgabona és takarmánynövények termesztése, valamint a szőlőgazdálkodás volt.

" Szorgalmas ez a nép. Hiszen szorgalmával vitte annyira, hogy a jobbágyfaluból a Gesztesi járás egyik legtehetősebb községe lett. A régi világban, amikor még kevesebb földjük volt, amint idehaza végeztek a nagy munkával a csépléssel, mentek le Somogyba, Zalába lovakkal nyomtatni.   ... De aztán ha eladó föld lett a közelben, azt meg is vették.Csép szomszéd nemesi község határának nagy része  az övék lett"- írta id. Szíjj Elemér tanító 1936-ban.

"...a föld szeretete és a kitartó szorgalom jellemezte mindig az eteieket. A szűk határt igyekeztek kiterjeszteni előbb haszonbérletekkel, majd földvásárlásokkal. A családi birtok gyarapítása volt a legfőbb életcél. Még a szegény zsellérek, szolgák és napszámosok is azért kuporgatták keresetüket, hogy egy talpalatnyi földet szerezzenek, amelyen megvethetik a lábukat . Voltak akik Amerikába is azért vándoroltak ki a századfordulón, hogy az ott megkeresett pénzből itthon földet vegyenek. S az is jellemző volt az etei gazdákra, hogy igyekeztek megismerni és alkalmazni az új termelési eszközöket és módszereket.   Így aztán nem csoda, hogy a valamikori jobbágyok  az 1930-as években már 4000 holdon gazdálkodtak.  A II. világháború után az eteiek is szövetkezetet alakítottak. 1959-ben, 306 belépő család közül 159-nek 7 holdnál kevesebb földje volt, s 147 család vitt 7 holdnál többet a közösbe."                                                                                                                                   *Gyüszi László:Ete 1648-1998 Tanulmányok és források a falu életrajzához 1998

Az etei szövetkezet is mind nagyon sok az országban, megjárta a "mennyet és a poklot" is.          A kenyérgabona és takarmánynövények termesztése mellett a szövetkezet nagyarányú szőlőtelepítésbe fogott, egybefüggő kordonművelésű szőlőtáblákat alakítottak ki . A Rekkettye- dűlőben, az ezerjó helyére 23 ha rizlingszilvánit és piros traminit, a régi kisparcellás Ácsi-úti szőlők helyén 17 ha rizlingszilvánit telepítettek. Próbálkoztak több lábon állni,  a  szarvasmarha  és sertéstenyésztés mellett  előbb az istállók padlásterében, majd később már a szabad istállókban is  broiler-csirke nevelés, később a Major alatti tavon  libatenyésztés is a palettára került . Még önálló szövetkezetként  volt cipőfelsőrész-készítő melléküzemága, majd a szövetkezet-összevonások idején az un.  közös tsz alatt fapapucs- és táskakészítő melléküzemága is, igaz azok nem helyben.  A kényszerű "házasság révén"a közösbe  több milliós plusszal érkezett, de a szükségszerű válás  után  tetemes mínusszal lépett ki.   
De minden nehézség ellenére az újra önálló etei szövetkezet, és tagjai szépen gyarapodtak. Ugyanis az eteiek gondolkodása a földről, jószágról és a munkáról nem változott. Ugyanolyan szorgalommal dolgoztak a TSz-ben is mint a sajátjukon, és nagyon jól megfért egymás mellett a munkaegységért végzett közösbeli  és a keresetkiegészítő háztáji munka. Hiszen a fent említett tanulmányban vázolt mentalitás nem változott,  csupán a célok lettek mások- gyerekek taníttatása, ház, autó, telek, nyaraló...
 Szinte nem volt olyan ház, ahol lábasjószág  ne lett volna. 1938-ban 772 volt a szarvasmarha-állomány. Majd a háború után jött a kollektivizálás, mikor a jószágot bevitték a közösbe. Ennek ellenére, vagy emellett , még a 70-es évek végén is,  a háztájiban több  mint 300 tehenet hajtottak ki reggelente a legelőkre. Kellett a tej a túró a tejföl, amit jó pénzért el lehetett adni a környékbeli  piacokon,  Kisbéren, Tatabányán, Komáromban, Móron,  de a jó vásárló kedvéért, még messzebbre is - akár Budapestig is - elingáztak az asszonyok. A saját készítésű tejtermékek mellett,  a hízott májas kacsa , tyúk, kakas is előbb  került  a piacra, csak azután a családi asztalra.  Nem nagyon lehetett olyan házat találni Etén, ahol ne tartottak volna anyadisznót, és ne hízott volna az ólakban több sertés. Kezdetben a család élelmezése érdekében tartották őket, később már a háztáji gazdaságok egyik fő megélhetési forrása lett.
Majdnem minden családnak voltak hagyományos művelésű szőlőparcellái is, a falu  akár több dűlőjében is, ami  amellett, hogy megtermette a család fogyasztásra szánt borát, újabb  jövedelem-kiegészítést jelentett. A tőkés művelést egyre inkább felváltotta a háztájiban is a kordonművelés. Mára már csak mutatóban található "gyalogművelésű" parcella.  

Sajnos mind az állattenyésztés, mind a szőlőtermesztés egyre inkább visszaszorulóban van. Napjainkban is megmaradt a mezőgazdasági termelés - földművelés és növénytermesztés  a 8-10 magángazdálkodó mellett - elsősorban a volt szövetkezet jogutódjaként működő gazdasági társaságban, mint húzó ágazat, valamint a szarvasmarha tartás, a gazdasági társaság fő profiljaként. Ezen kívül 4-5  magángazda foglalkozik kisüzemi  állattartással. A szőlőtermesztés pedig teljesen kiszorult a családi - és magángazdaságokba, alig egy tucat azok száma, akik nem csak hobbiként, hanem jövedelemforrásként űzik a szőlő- és bortermelés mesterségét  . 

Az előbbiek mellett fontos tényezője lett a falunak az Etei Lovasudvar, ahol a lótartással karöltve, lovaglóiskola működik, év közbeni és nyári lovas programokkal, táborokkal.

A lakosság népességcsökkenése sajnos Etén is folyamatos.
Bár napjainkban talán kisebb emelkedés található a születésszámban, de összességében stagnál a népességszám. 
A betelepülési létszámot nem ismerjük, de egy 1768-ban (120 évvel a betelepülés után) kelt telkes összeírás adataiból következtetve, kb 700 fő lehetett a falu  lélekszáma.
A kétszáz éves település lakóinak száma 1848 -ban,  már 1158 fő.
A legmagasabb lakólétszámot 1938-ban jegyezték, ekkor 1282 lakója volt a falunak.
Ettől fogva előbb fokozatosan, majd egyre gyorsabb ütemben fogy a népesség.
Ennek ellenére  25 év múlva,  1963-ban még ezer fölötti a lakólétszám, 1086 fő,
viszont a 1998-ra, a falu alapításának 350 éves évfordulójának esztendejében 686 lakosra csökkent, vagyis  az eltelt 35 év alatt drasztikusan  400 fővel apadt a lélekszámunk .
De az eddigi legalacsonyabb demográfiai mélypont 2011-ben volt  ekkor 577 lakója volt Etének.
A legutóbbi 2015-ös népszámlálási adatok szerint 613 fő lakja Etét. 
A legnagyobb probléma nálunk is a "korfa" torzulása, hogy egyre több az idősebb korosztályhoz tartozó,  és ugyanakkor magas a középkorú egyedülállók lélekszáma is .            

 A falu lakóinak zöme, a fiatalabb korosztály, ma már inkább a környékbeli nagyobb ipari üzemekbe jár dolgozni. A településen  két ipari üzemben tudnak munkát találni a község lakói.

Ha vizuális típus vagy, itt egy videó a falu legfontosabb épületeiről, helyeiről: 

 feltöltés alatt

A bor  a jókedv forrása, lelkünk megvidámítója, ... hát egy kis vidámság

Etéről

Kicsit kevéssé komolyan

... Három betűs község Komárom -Esztergom megyében - rejtvényfejtők gyakran találkozhatnak ezzel a feladvánnyal kedvenc időtöltésük közben. Bár megfejtésként 9 magoldás is létezik, -Ács, Baj , Dág,  Úny Súr mellett - három igazi versenytársunk akad,  Aka, Dad, Tát képviseletében, ha a feladványban az  szerepel :"Oda-vissza Komárom-Esztergom megyei község" . Csak Aka marad versenyben,  ahol két magánhangzó között  egy mássalhangzó áll,  de kizárólag a miénkben található a magyar nyelvben leggyakrabban előforduló magánhangzóból kettő :Ete

"Ha a kedves olvasó nem tudná, hogy e nevezetes falu hol található, annak a következő eligazítást adhatom: Egyetlen helye ez az országnak, melyet két jeles út fog közre, észak felől a 13-as közút, délről pedig a 13-s vasút. Ugye, csupa szerencse?... /Szíjj Elemér : "Hát az úgy vót"...2002/

Sajnos fél szerencsénk mára már elveszett, mivel a nevezett vasútvonalat  többekkel egyetemben megszüntették. Reméljük szerencsénk másik felét csak nem veszítjük el! Bár ha meggondoljuk,az út állapotát és a rajta haladó forgalom nagyságát nézve, nem tudni, nem inkább szerencsétlenség-e!?

Bizonyosság igazolások 

Régen...

"ETE a világ közepe! 6-7 éves lehettem, mikor ezt először hallottam, s ennek bizonyságát Józsi bácsi, az öreg bakter erősítette meg bennem, ki szerint ez biztosan így van, miután Etén a Nap délben besüt a kútba...alig vártam a másnapot,hogy azután délben-amikor az öreg templom órája 12-t üt,-rohanjak az állítást ellenőrizni.
Meleg nyári nap volt, s ahogy a széles gödrű és magas vízállású kútba belenéztem-. hát uramfia  ott csillogott, villogott, vibrált a víztükrön a Nap sápadt- sárga tükörképe....Jogos büszkeségemnek -ahogy ma mondanák -megteremtődött a valóságalapja." Így aztán mi helybéliek, akik tökéletesen tisztában vagyunk községünk földrajzi pozíciójával, ha valakitől fontoskodva halljuk, hogy Pusztavacs az ország, s hogy Varsó Európa közepe, csak csendesen mosolygunk. Hát az is valami?"
                                Szíjj Elemér: Hát az ugy vót c. könyvéből

...és ma

No lám, mégis igaza lesz -Józsi bácsi után - szép emlékű tanító urunknak?! 😉

A "Hát az ugy vót "...című anekdotás könyvben sok érdekes eteiekkel megesett történet közt olvashatjuk a 24. számú történetet.

Hogyan lehet meggazdagodni?

Az a mondás, hogy  "Az evésnél dűlj jól előre, ivásnál dűlj jól hátra, a munkánál meg dűlj jól oldalt, hogy más is hozzáférjen!", az etei emberre nem vonatkozott. Itt a többséget szorgalom és takarékosság jellemezte. Ezekre a tulajdonságokra feltétlenül szüksége volt ahhoz, ha vagyonát gyarapítani, gazdaságát fejleszteni akarta. Kisembereknek ugyanúgy, mint a jobbmódú gazdáknak. Így hát inkább Szíjj Józsefnek, a "vén kütyüs"-nek a tanácsát tartották követendő példának, amely így hangzott:

"Amit ma megehetsz , edd meg holnap,

Amit holnap tennél meg, tedd meg ma."

Ami a takarékosságot illeti: hát az etei ember leugrott a kocsijáról, ha kukoricahordás idején arról csak egy cső is leesett, hogy azt felvegye. De egy inggomb sem maradhatott az út porában, ha észrevette azt. Hisz már kiskorukban belesulykolták a gyermekekbe a szülők, nagyszülők, hogy: "Ami egy tetüné többet ír, azt vedd fő a fődrül!" 

 

Az etei gazdák földszerző, gazdaságot gyarapító igyekezetéről Szíjj Elemér tanító a következő anekdotával emlékezik a fenti könyvében: 

"Dobolnak a faluban. Ferenc gazda legény fia kisétál az utcára a hirdetéseket meghallgatni. Kisvártatva sietős léptekkel fordul vissza és már az udvarról bekiált a szoba ablakán át az apjának:
-Idesapám,  főd van eladó!
Mire az öreg egykedvűen kiszól az ablakon fiának:
-A Dunán innen van? Vedd meg!


Id. Szíjj Elemér 1936-os Etét bemutató tanulmányában így írt az eteiek és a bor viszonyáról:

Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el