Ete

Amit illik tudni a faluról

Ete hat utcás, 613 lelkes zsákfalu. Házainak száma 244, a lakott lakóházak zöme összkomfortos. Polgármesteri hivatal, kultúrotthon -könyvtárral, alsó tagozatos iskola, óvoda, posta, orvosi rendelő, ifjúsági ház(konditerem)  áll a lakosság szolgálatára.
Lakói zömében református vallású, dolgos, hagyománytisztelő emberek, akik az átlagosnál jobban és tovább őrizték , s  őrzik még ma is   őseik tradícióit.  Összetartó,  egymást segítő közösségként emlegetnek bennünket a szomszédos települések . Erre egészen biztosan rá is szolgáltunk az elmúlt időben, és reméljük, hogy napjaink kicsit "kaotikus, modern, sőt mondhatni virtuális "  világában újra kapaszkodónk lehet a hagyományokhoz való ragaszkodás. Ezt a célt szolgálja a Borbaráti körünk tevékenysége is. 

 Mi ezen az oldalon elsősorban az etei embereket,  életüket, azon belül is  a szőlő-és bortermelést szeretnénk középpontba állítani, és olyan helyekről idézni, amik kevésbé, vagy egyáltalán nem találhatók a világhálón.

''Ete a világ közepe!" - tartja az etei mondás.

Az eteiek elsődleges jövedelemforrása egészen az ezredfordulóig a szarvasmarha- és sertéstenyésztés, a kenyérgabona és takarmánynövények termesztése, valamint a szőlőgazdálkodás volt.

" Szorgalmas ez a nép. Hiszen szorgalmával vitte annyira, hogy a jobbágyfaluból a Gesztesi járás egyik legtehetősebb községe lett. A régi világban, amikor még kevesebb földjük volt, amint idehaza végeztek a nagy munkával a csépléssel, mentek le Somogyba, Zalába lovakkal nyomtatni.   ... De aztán ha eladó föld lett a közelben, azt meg is vették.Csép szomszéd nemesi község határának nagy része  az övék lett"- írta id. Szíjj Elemér tanító 1936-ban.

"...a föld szeretete és a kitartó szorgalom jellemezte mindig az eteieket. A szűk határt igyekeztek kiterjeszteni előbb haszonbérletekkel, majd földvásárlásokkal. A családi birtok gyarapítása volt a legfőbb életcél. Még a szegény zsellérek, szolgák és napszámosok is azért kuporgatták keresetüket, hogy egy talpalatnyi földet szerezzenek, amelyen megvethetik a lábukat . Voltak akik Amerikába is azért vándoroltak ki a századfordulón, hogy az ott megkeresett pénzből itthon földet vegyenek. S az is jellemző volt az etei gazdákra, hogy igyekeztek megismerni és alkalmazni az új termelési eszközöket és módszereket.   Így aztán nem csoda, hogy a valamikori jobbágyok  az 1930-as években már 4000 holdon gazdálkodtak.  A II. világháború után az eteiek is szövetkezetet alakítottak. 1959-ben, 306 belépő család közül 159-nek 7 holdnál kevesebb földje volt, s 147 család vitt 7 holdnál többet a közösbe."                                                                                                                                   *Gyüszi László:Ete 1648-1998 Tanulmányok és források a falu életrajzához 1998

Az etei szövetkezet is mind nagyon sok az országban, megjárta a "mennyet és a poklot" is.          A kenyérgabona és takarmánynövények termesztése mellett a szövetkezet nagyarányú szőlőtelepítésbe fogott, egybefüggő kordonművelésű szőlőtáblákat alakítottak ki . A Rekkettye- dűlőben, az ezerjó helyére 23 ha rizlingszilvánit és piros traminit, a régi kisparcellás Ácsi-úti szőlők helyén 17 ha rizlingszilvánit telepítettek. Próbálkoztak több lábon állni,  a  szarvasmarha  és sertéstenyésztés mellett  előbb az istállók padlásterében, majd később már a szabad istállókban is  broiler-csirke nevelés, később a Major alatti tavon  libatenyésztés is a palettára került . Még önálló szövetkezetként  volt cipőfelsőrész-készítő melléküzemága, majd a szövetkezet-összevonások idején az un.  közös tsz alatt fapapucs- és táskakészítő melléküzemága is, igaz azok nem helyben.  A kényszerű "házasság révén"a közösbe  több milliós plusszal érkezett, de a szükségszerű válás  után  tetemes mínusszal lépett ki.   
De minden nehézség ellenére az újra önálló etei szövetkezet, és tagjai szépen gyarapodtak. Ugyanis az eteiek gondolkodása a földről, jószágról és a munkáról nem változott. Ugyanolyan szorgalommal dolgoztak a TSz-ben is mint a sajátjukon, és nagyon jól megfért egymás mellett a munkaegységért végzett közösbeli  és a keresetkiegészítő háztáji munka. Hiszen a fent említett tanulmányban vázolt mentalitás nem változott,  csupán a célok lettek mások- gyerekek taníttatása, ház, autó, telek, nyaraló...
 Szinte nem volt olyan ház, ahol lábasjószág  ne lett volna. 1938-ban 772 volt a szarvasmarha-állomány. Majd a háború után jött a kollektivizálás, mikor a jószágot bevitték a közösbe. Ennek ellenére, vagy emellett , még a 70-es évek végén is,  a háztájiban több  mint 300 tehenet hajtottak ki reggelente a legelőkre. Kellett a tej a túró a tejföl, amit jó pénzért el lehetett adni a környékbeli  piacokon,  Kisbéren, Tatabányán, Komáromban, Móron,  de a jó vásárló kedvéért, még messzebbre is - akár Budapestig is - elingáztak az asszonyok. A saját készítésű tejtermékek mellett,  a hízott májas kacsa , tyúk, kakas is előbb  került  a piacra, csak azután a családi asztalra.  Nem nagyon lehetett olyan házat találni Etén, ahol ne tartottak volna anyadisznót, és ne hízott volna az ólakban több sertés. Kezdetben a család élelmezése érdekében tartották őket, később már a háztáji gazdaságok egyik fő megélhetési forrása lett.
Majdnem minden családnak voltak hagyományos művelésű szőlőparcellái is, a falu  akár több dűlőjében is, ami  amellett, hogy megtermette a család fogyasztásra szánt borát, újabb  jövedelem-kiegészítést jelentett. A tőkés művelést egyre inkább felváltotta a háztájiban is a kordonművelés. Mára már csak mutatóban található "gyalogművelésű" parcella.  

Sajnos mind az állattenyésztés, mind a szőlőtermesztés egyre inkább visszaszorulóban van. Napjainkban is megmaradt a mezőgazdasági termelés - földművelés és növénytermesztés  a 8-10 magángazdálkodó mellett - elsősorban a volt szövetkezet jogutódjaként működő gazdasági társaságban, mint húzó ágazat, valamint a szarvasmarha tartás, a gazdasági társaság fő profiljaként. Ezen kívül 4-5  magángazda foglalkozik kisüzemi  állattartással. A szőlőtermesztés pedig teljesen kiszorult a családi - és magángazdaságokba, alig egy tucat azok száma, akik nem csak hobbiként, hanem jövedelemforrásként űzik a szőlő- és bortermelés mesterségét  . 

Az előbbiek mellett fontos tényezője lett a falunak az Etei Lovasudvar, ahol a lótartással karöltve, lovaglóiskola működik, év közbeni és nyári lovas programokkal, táborokkal.

A lakosság népességcsökkenése sajnos Etén is folyamatos.
Bár napjainkban talán kisebb emelkedés található a születésszámban, de összességében stagnál a népességszám. 
A betelepülési létszámot nem ismerjük, de egy 1768-ban (120 évvel a betelepülés után) kelt telkes összeírás adataiból következtetve, kb 700 fő lehetett a falu  lélekszáma.
A kétszáz éves település lakóinak száma 1848 -ban,  már 1158 fő.
A legmagasabb lakólétszámot 1938-ban jegyezték, ekkor 1282 lakója volt a falunak.
Ettől fogva előbb fokozatosan, majd egyre gyorsabb ütemben fogy a népesség.
Ennek ellenére  25 év múlva,  1963-ban még ezer fölötti a lakólétszám, 1086 fő,
viszont a 1998-ra, a falu alapításának 350 éves évfordulójának esztendejében 686 lakosra csökkent, vagyis  az eltelt 35 év alatt drasztikusan  400 fővel apadt a lélekszámunk .
De az eddigi legalacsonyabb demográfiai mélypont 2011-ben volt  ekkor 577 lakója volt Etének.
A legutóbbi 2015-ös népszámlálási adatok szerint 613 fő lakja Etét. 
A legnagyobb probléma nálunk is a "korfa" torzulása, hogy egyre több az idősebb korosztályhoz tartozó,  és ugyanakkor magas a középkorú egyedülállók lélekszáma is .            

 A falu lakóinak zöme, a fiatalabb korosztály, ma már inkább a környékbeli nagyobb ipari üzemekbe jár dolgozni. A településen  két ipari üzemben tudnak munkát találni a község lakói.

Ha vizuális típus vagy, itt egy videó a falu legfontosabb épületeiről, helyeiről: 

 feltöltés alatt