Szüreti felvonulás és mulatság

A szőlőmunkákról és szüretről

"Az etei határnak a gabonafélék mellett a legjelentősebb terménye a szőlő. A falubeliek a szőlőt és a belőle készült bort nagy becsben tartják, és ennek megfelelően a munkálatait is komolyan és teljes odaadással végzik, ez meg is látszik a gondosan megművelt szőlőparcellákon, melyek Ete határában hat dűlőben találhatók meg. Sokan csak kis mennyiségben termelnek, de van néhány olyan szőlősgazda, aki ebben látja megélhetését, és még ma is gyarapítja szőlőállományát. A szőlőmunkálatokat az ősök szokásainak megfelelően a család tagjai ma is felosztják egymás között: a nyitást közösen végzik, a metszés és a permetezés a férfiak dolga, a zöldmunka az asszonyokra van bízva, míg a szüret kalákában, a rokonok összefogásával történik, segítik egymás munkáját. A közös reggeli után régen a család felült a szüretelő edényekkel megrakott lovas kocsira, a szőlőben soronként leszüretelték a szőlőt éneklés, és adomázás közben. A szüret végeztével elfogyasztották a háziasszony által készített ebédet. Majd a férfiak elvégezték a darálást, préselést és a mustszűrést.
 Ma már ezt a munkát sokkal kevesebb fizikai terheléssel tudják elvégezni modern elektromos gépek segítségével, de ennek ellenére a szüret hangulata semmit sem veszített régi fényéből."

                                                       /Horváth Ilona: Ete művelődéstörténete c. szakdolgozatából 

Szeptember végén vagy október elején, attól függően, hogy mikorra zajlik le a szüret, a faluban tradíció a szüreti felvonulás, mely az idők folyamán alig változott.

"A felvonulást a kisbíró vagy dobos kezdi, aki kidobolja és kihirdeti a szüreti mulatság időpontját. Őt követi díszes hintón a bíró a bírónéval, majd a pusztabíró, utánuk pedig a fiatalság szépen díszített kocsija, a pincér kocsi, majd a cigányok purdés kocsija zárja a sort, akik azzal ijesztgetik a falu népét, hogy bekormozzák az arcukat. Ezt csak úgy lehet elkerülni, ha sok aprópénzt hajítunk eléjük, és így annak az összeszedésével foglalkoznak. Közöttük és mellettük pedig lovasok kísérik a felvonulókat hangos ostorpattogtatás közepette. A falubeliek borral, pogácsával és szőlővel várják a menetet, akik ott állnak meg, ahol megkínálják őket. A felvonulást a szüreti mulatság követi. Ez alkalomból szőlővesszővel és szőlőfürtökkel szépen kidíszítik a Kultúrt. Régebben az a szokás járta, hogy aki lopott a szőlőfürtökből  azzal azt duplán megfizetették."                           /  Horváth Ilona: Ete művelődéstörténete c. szakdolgozatából

Ez a szöveg Szíjj Elemér tanító úr alkotása. Hogy milyen volt az ezelőtti szöveg, azt nem tudni, de ez -kb. a 70-es évek végétől változatlanul-hangzott el minden szüreti felvonuláskor .

 A háború utáni időszaktól kezdve az ifjúsági szervezet feladata volt megszervezni a szüreti bált. 

 A rendszerváltás után, az ifjúsági szervezet megszűnése nem jelentette  a szüreti felvonulás végét, hiszen a lelkes fiatalok, akik eddig szervezték, nem akartak lemondani erről a szórakozásról. Pár  évig nem fordult elő, hogy ne akadt volna aki magára vállalta a szervezést. De ahogy az újabb generációkra várt a feladat, bizony megtörtént, hogy egy -egy évben kimaradt a felvonulás. De a szokás hatalma, -a kisközösségek jellemzője, a szokásokhoz való ragaszkodás-  és a hegyközségek megalakítása újra felélesztette a szüreti mulatságokat a "tetszhalál"-ból.
Újabb lökést kapott a szokás felelevenítése a lovasklub megjelenésével a községben, illetve azáltal, hogy legújabban a borbaráti kör aktív részvételével kerül sor rendszeresen a rendezvényre.

Az utolsó 4 évben már nem állnak meg a felvonulók minden háznál, ahol étellel, itallal kínálják őket, hanem előre kihelyeznek a falu megfelelő pontjaira asztalokat, ahol majd megáll a menet és a vendégelő háziak ide gyűlnek össze kínálni a finomságokat.  

A megállók helyét térképpel tudatjuk. Így sokkal gördülékenyebb, és kiszámíthatóbb a menet. 

Sok minden változott azóta, hogy megszületett a tanító úr féle  invitáló vers, ezért egy kis változtatással, hozzátoldással az utóbbi  esztendőkben már a következő verssel hívtuk mulatságba a falu népét. 

Szüreti dobos kikiáltó szövege

Adatik tudtára a falu népének
Vége a szüretnek, kezdődik az ének.

Ősi szokás szerint, a menet, mint régen,
Érkezne díszített négyökrös szekéren.

Csakhogy, nagyot fordult mára a világ kereke,
Egy falunak sincs már négyökrös szekere.
Az ékes szarvakat sem ökrök hordják nálunk.
S ily jámbor állatot, jobbára haragosban látunk

De nem búsulunk rajta, kedvünket nem szegi,
Szekér helyett lovashintó éppúgy megteszi.
A bút, s a szekeret Petőfinek hagyjuk,
Magunkat egész nap vigasságnak adjuk.

A legnagyobb rendben felvonulást tartunk,
Ameddig csak bírja torkunk, gyomrunk s talpunk.
Mi kezdjük a sort, szüreti dobosok,
Már nem gyalog járunk, vagyunk oly okosok.

Derék társra leltünk a Baltazár szamárban,
Nincs nála okosabb széles e határban.
Gyönyörű termete, feje, füle, farka,
Sok szép szamárlány epekedik rajta.

Nem volt könnyű dolog Baltazárra lelni
Etéről (négylábú)szamárért szomszédba kell menni.
Bennünket követ a lovasok serege
Fekete a lovas, piros a feneke.

Peckesen ül, hogy minden lány rá nézzen,
Majd hason fekszik hat hétig táppénzen.
Kurjongat, csattogtat a karikás ostorral,
Az út porát öblíti, megforrott új borral.

Virágos hintóban a bíró pipázgat,
Begyes asszonyával kevélyen kocsizgat.
Igaz ugyan, manapság ily tisztség már nincs,
Ezért-e díszes hintó felettébb nagy kincs.

Ezután érkezik a táncos ifjú sereg,
Nincs közöttük senki, aki ma kesereg.
Talpuk alá a zenét a zenészek adják,
Kalapjuk alá a jó bort szívesen fogadják.

Őket követi a kocsmáros szekere,
Szegény a kocsmáros, mint a templom egere.
Mivel itókáját mindig "bőőőven" méri
A ráfizetéstől, tán még annyija sincs néki.
Gyönyörű virágszál lányai a drágák,
Jó borok helyett magukat kínálják.

Leghátul jön a kóbor cigány vajda,
Népes családjának apraja és nagyja.
Három felesége, huszonnégy gyereke,
Majd széjjel szakad a kocsija kereke.

Dobostól cigányig egy közös van bennünk,
Jó borokért nem kell a szomszédba mennünk.
Szívesen megisszuk, amit csak kínálnak,
Megnézzük fenekét ...( no nemcsak ) a pohárnak.

Ki ma szomjan pusztul, cseppet sem sajnálom.
A viszont látásra, magamat ajánlom.

(Szíjj Elemér szövege alapján átírta Baráth Jánosné Ibolya)

 Utóirat: Az átiratra kb a 90-es évek végén került sor, amikor a kisbírók szekere elé fogható szamár, öszvér már nem  volt  Etén, így Csépről kaptak az ifjak kölcsönbe csacsit. 

Az idő túlhaladt már ezen a módosított  tartalmú invitáló vesikén is, így már nagyon  aktuális lenne újabb "modernizáció" alá venni a szöveget.