Borfilozófia 

versben és prózában

"A bor lényege az ember, aki termeszti a szőlőt,
félti, gondozza, mint gyermekét,
majd elérkezvén a várva-várt pillanathoz,
                                    kellő tisztelettel kóstolja az új termést."                  Hamvas Béla

"A bor csodája és misztériuma .. végigkíséri a mi életünket is.
A bölcsőtől a sírig, a születéstől a halálig számtalan formában találkozhatunk vele: gondűzőként vagy örömszerzőként, ihletadóként vagy szakralitásként, mágiaként vagy csodaelixírként hétköznapjainkon és ünnepeinken is jelen van a bor.
Ez a folyamatos és állandó jelenlét szinte természetesnek tűnik, pedig a bor misztériuma az emberi világ egyik legnagyobb csodája, a földi élet egyik legfőbb ajándéka.
Az életörömök, életszépségek   bizonyosan legnagyszerűbb és legtalányosabb foglalatát tisztelhetjük a borban."                                                    Ködöböcz Gábor

A bor története az emberiség története" tartja a mondás, s valóban, a "palackba zárt napfény"-t
költők százai dicsőítették évszázadokon át, a magyar ember számára pedig különösen fontos volt,hiszen: "életében e világra fordulásától a koporsója rovásáig a bor mindenütt szerepelt. Hadas időkben és békességben, viadal előtt és után, győzelemkor és vereség után, böjtben és mátkázó hétben, menyegzői lakodalmakon és torokon, borszűréskor és takaráskor, a sokadalmakon és vásárokon, az unszolás és a szerződés előtt és után bort ittak
és egymást borral becsülték" / Takáts Sándor. 

Először a víz borrá változik, másodszor a bor vérré változik. A víz az anyag, a bor a lélek, a vér a szellem. Az anyagból lélek, a lélekből szellem, ez a dupla átalakulás, melyet itt a földön át kell élnünk. Hamvas Béla (részletek)

A BORFOGYASZTÁS KULTÚRÁJA

Egy francia gourmand a borivás művészetéről beszélt a walesi hercegnek.
"A nagy bornál nézzük annak játékát a pohárban, beleheljük illatát, és azután...
Megisszuk! - vágott közbe a herceg.
Nem, herceg - folytatta a gourmand - előbb beszélünk róla."
(Grimod de la Reyniere)

Talán itt kezdődik a lényeg: meg kell adni a módját. Ahhoz, hogy kellően értékeljünk egy bort, minél többet kell tudnunk róla. A kulturált borfogyasztás általában étkezéshez kapcsolódik, a bor zamata is így érvényesül a legjobban. "A bornak ágyat kell vetni" - hangzik a régi mondás.
Ha nem főétkezéshez kapcsolódik a borivás, akkor is ajánlatos megalapozni: mogyoróval, mandulával, gesztenyével, sajttal...
A bort kortyonként, lassan érdemes fogyasztani. "Az igazán értő kortyolgatva issza a borát, mert ahányszor csak szünetet tart, ugyanannyi gyönyörűséget érez, mint amennyit akkor érzett volna, ha egy hajtásra kiüríti poharát." - írja Brillat-Savarin.

"Az ivásnál minden körülmény fontos. A bor természetéhez meg kell választani az évszakot és napszakot. Van henyélő bor, kacér bor, mesélő bor, tragikus bor. A legnagyobb érzéketlenségre vall, pl. kedélyes családi ebéden drámai bort inni. Ugyanilyen ízléstelenség hivatalos lakomán parázna bort inni. Ha egyedül vagy és kint, mindig keress távlatot; a bor szereti a magasságot és a kilátást, és szeret felülről nézni." (Hamvas Béla)

"MIÉRT ISZIK AZ EMBER?

"Isznak az emberek, ha elbúcsúznak egymástól; isznak ha találkoznak; isznak ha nem éhesek, hogy az étvágyat előidézzék; isznak, ha éhesek, hogy az éhséget elnyomják; isznak ha hideg van, hogy fölmelegedjenek; isznak, ha meleg van, hogy lehűljenek; isznak ha álmosak, hogy ébren maradjanak; isznak, hogy aludni tudjanak; isznak mert szomorúak; isznak, mert vígan vannak; isznak, ha valakit megkeresztelnek, s ha valakit temetnek. Egyszóval az emberek mindég és mindenért isznak." /Zalai Borút Egyesület --Szőlészet, borászat, borturizmus fejlesztése a határmentén -Tanulmány

Ugyanerről, ugyanott, egy kicsit másképp...

Téli fagyos napokon azért iszunk, hogy testünk melegedjen.
Nyáron forró napokon, testünket lehűtse.
Szomorkás időben iszunk, hogy életünk legyen derűs.
Jó időben hangulatunk fokozását el így érjük.
Ha nehezen megy a munka, ivással könnyítsük azt.
Ha nincs munkánk, időnket ivás mulassza.
Bánatát és mérgét az ember ivással enyhítse.
Örömét ivással még tovább emelje.
Nehéz helyzetekben ivásban keresi vigaszát.
Kedvező helyzetekben, mert nem szenved hiányt.
Ha szomjas, szomját eloltsa.
Ha éhes, éhségét csillapítsa.
A túlzott italfogyasztás után állapotán így javíthat.
A jó étel után emésztését fokozhatja.
És hogyan kell inni? MINDIG ÉSSZEL, JÓZANUL ÉS NEM MÉRTÉKTELENÜL.

... "való igaz, hogy a borocska megenyhíti és megvidítja az embert, őt társas lénnyé és vidámmá teszi, sok gondját csökkenti és szépíti". 

..."a bor és minden tömény ital, ha értelmetlen módon és mértéktelenül fogyasztódik, nem csak mérgező és egész életet tesz tönkre, hanem az embert embertelenné teszi és nagyon sok testi és lelki bajt okoz"
..." kerüljük mint ragályos betegséget a mértéktelenséget, mely megöli a komoly felüdülést és rajongást, és nagyon sok rossz a következménye." 

Idézetek a fenti  tanulmányból  "Krizseváci statútum" - "borbaráti regulák minden családi, társadalmi, baráti és felebaráti szórakozáshoz és vígassághoz" c. köny alapján

AKI A BORBÓL CSÚFOT ŰZ, AZZAL A BOR IS AZT TESZI"

Ismerni kell a mértéket - borivásban éppúgy, mint az élet egyéb dolgaiban. Nem véletlenül írták az ókorban a delphoi jósda falára: "Ismerd meg önmagad, és légy mértékletes." Arisztotelész meg is fogalmazta a mértéket: "... az első kupa az egészségé, a második a vidámságé, a harmadik a keserűségé, a negyedik a mértéktelenségé!"

 "A jó bort hiába rágalmazzák, a rossz bort hiába dicsőítik.
 A hazugság rögtön kitudódik.
 Igyál a jó borból, lelked vidámsága tesz mellette tanúságot.
Büszke, bátor, hős és szerelmes lesz belőled.
Igyál a rossz borból, csúffá lesz tőle életednek minden kedve." /Eötvös Károly